Metropole dance and aerial studio
poledance

A MetroPole egy újonnan alakult rúdtánc és légtorna stúdió, de a trénerek mögött már több éves szakmai tapasztalat van. Sokáig fontolgattuk, hogy létre kellene hozni egy olyan helyet, ahol a hozzánk látogatók egyszerre kapcsolódhatnak ki és töltődhetnek fel, mindezt családias közösségben, hozzáadva egyéni stílusukat az órákhoz. Ezen az elven született meg a MetroPole ötlete. Valljuk, hogy minden tanítványunk ugyanolyan fontos számunkra, ezért a személyes fejlődés miatt óráink limitáltak: rúdtánc óráinkon egyszerre maximum 6, légtorna edzéseinken pedig maximum 8 fő tud részt venni.

Ha még nem próbáltad, de kacérkodtál a gondolattal, jó helyen vagy. A rúd és a légtorna életforma. Megtanít elfogadni, szeretni magadban a nőt, és kiképez amazonná, hogy legyőzz minden akadályt az életben. Ez a mi filozófiánk. Megmutatni, támogatni, és győzelemre vinni. Mottó: szeretettel, odafigyeléssel, és akarással bármire képes vagy! Várunk mindenkit szeretettel 0-100 évesig az Oktogontól nem messze, a körúton lévő MetroPole-ba!

Orsi

Pál Orsolya vagyok, a Szegedi Tudományegyetem Történelem szakán végeztem, ahol a könyvtárban üldögélés mellett a kedvenc időtöltésem, vagy mondhatjuk ,,sportom” a 3 tusa volt (1: futás le a kocsmába, 2: félkarú söröskorsó emelés és 3: cammogás haza). Soha semmilyen sport nem érdekelt, a kötelező testnevelés órákat is csak próbáltam túlélni – hiszen mindig súlyproblémáim voltak - az egyetemi évek után pedig az ülőmunka megpecsételte a sorsomat. 2015 márciusában döntöttem úgy, hogy változtatnom kell az életemen, hiszen még 30 évesen sem késő. ​Olyan mozgásformát kerestem, ami leköti az érdeklődésemet, növeli az önbizalmam és erősít és nem utolsó sorban segít ledolgozni a súlyfelesleget. Így találtam rá a rúdtánc- fitnesszre és 2015 áprilisában - minden bátorságomat összeszedve – kezdtem el rúdtáncolni. Még most is emlékszem a mellettem kitartóan küzdő, zúzódásokkal tarkított mosolygós lány szavaira: ,,Nyugi, csak az elején rossz, a harmadik alkalom után már jobb lesz!” Szóval megvettem az első bérletem… Ha őszinte akarok lenni nem a harmadik alkalom után lett jobb, de mivel semmilyen sport múlttal nem rendelkezem és jelentős súlyfelesleggel léptem először be a terembe a többiek közé, még a bemelegítésnél is gondjaim akadtak. Nem nevezném magam egyszerű esetnek, hiszen az idő előrehaladtával PCO, IR(inzulinrezisztencia), majd pajzsmirigy autoimmun betegséggel diagnosztizáltak, de szerencsére ezek miatt a betegségek miatt sem kellett lemondanom arról, hogy űzzem, majd később tanítsam is ezt a sportot. Természetesen ez csak úgy lehetséges, hogy életmódot váltottam és ezzel együtt egy diétát is kialakítottam magamnak. ​A rúdtánc- fitnessz olyan sport, ahol folyamatosan és fokozatosan fejlődhetsz, változatos, így nem tudod megunni. Hétről hétre látni fogod magadon a fejlődés jeleit, hogy egyre ügyesebb, erősebb és magabiztosabb vagy! Mert én is ezt éreztem és érzem minden egyes nap! Célom az, hogy legjobb tudásom szerint átadjam mindazt, amit tanultam. Szeretném, ha ti is átéreznétek azt, amit én és az óra végén mindenki elmondhassa majd: Igen, megcsináltam!

Szylu

Banyár „Szylu” Szilvia vagyok, a MetroPole trénerei közül valószínűleg az egyedüli, akinek ha 2014 előtt valaki azt mondta volna, hogy majd sporttal fog foglalkozni, akkor hangos kacagásban tör ki. Annyira messze állt tőlem bárminemű sport, hogy a főiskolán a tesi aláírást szerintem csak a két szép szememért kaptam meg, nem azért, amit felmérő címszó alatt véghez vittem.
Általános iskolás és gimis koromban még fogékonyabb voltam a sportokra, sok mindent kipróbáltam – foci, kézilabda, röplabda, felemás korlát stb. –, de egy idő után egyik sem tudott már pluszt adni, meguntam őket.
A főiskolát a BGF-en végeztem el, a mesterképzést pedig a BME-n, de mindkét suliban kommunikáció és média szakot választottam magamnak, a sportot pedig teljesen száműztem a mindennapjaimból.
Rengeteg dolog történt velem 2014-ben, ami egyre csak motivált arra, hogy szégyenlősségemet otthon hagyva trikót, rövid nadrágot és lábszármelegítőt húzzak és szembe nézzek saját magammal a tükörben. Az első rúdtánc órámon pedig megtörtént az, ami kevésszer fordult elő eddig: szerelembe estem legelső tapintásra és szinte számoltam a napokat edzéstől edzésig, amikor is újra a stúdióban lehettem.
Tanítványaimnak próbálom átadni és megtanítani mindazt, amit elsajátítottam, vagyis hogy a rúdtánchoz négy alapvető dolog kell: türelem, tisztelet, alázat és elfogadás. Türelem, hiszen egyik óráról a másikra fogsz fejlődni, gyarapodni és nem szabad elkapkodni a dolgokat, sem pedig siettetni. Tisztelet és alázat eziránt a sport iránt, mert ha azt hiszed, hogy ez egy könnyű és veszélytelen mozgásforma, akkor csúnyán megütheted magad – szó szerint. És végül, de nem utolsó sorban: elfogadni azt, aki vagy, ahonnan indulni fogsz a legelső órádon és büszkének lenni arra, akivé majd ez a sport változtat. Mert nem csak a testedet, a lelkedet, de a gondolkodásodat is átformálja, felszabadultabbá, nyitottabbá teszi.